HammerWorld

Az idén 10 éves csapat új albumát megelőző Believe in Faith EP már felkészített rá, hogy a lassan, szépen változó csapat pályája új csúcsához érkezik ezzel az anyaggal. A fősodrot, a hangos felhajtást mindig elkerülték, ám úgy kristályosodik egyre jobban zenéjük, ahogy igazibölcsesség  érik az emberben.

Klasszikus dark rock ez a muzsika, a Fields of the Nephilim/Land of Charon-féle misztikusabb vonalról, a Sisters of Mercy vagy a Mission prgősebb, slágeresebb dolgai nem tükröződnek benne, ám vonzalmuk élet és halálmélységeihez annál inkább. Az A.T.-t nem annyira a zenei újítások és egyedi megoldásokteszik ezektől különbözővé, aokkal inkább a dalaikba szőtt mondanivaló, atmoszféra. Konkrétan az, hogy itt pozityv gondolatok és érzések is felbukkannak. Nem minden számban, a magával vivőrefrénű  Hopes & Doubts például kimondottan kiábrándult, sötét szövegű.

Ám sok más dalban átragyog a Fény, annak keresése, óhajtása. Ezoterikus, teozófikus fogalmak, szövegrészletek bukkannak fel pl. a lebegős, átható Anandában, a picit doom-osan induló, mindvégig húzós Alcyone-ban, vagy az Evestrum a maga módján szép, de éjsötét sodrásában. De nem pusztán recitálások ezek, amik mögött nincs semmi, nem üresen kongó, ám jól hangzó szavak, hanem valóban van bennük tartalom, ami jó, ami hat.

Az EP-ről ismerős Believe in Faith, a pörgősebb, wave-es Sequel, a végképp alapvető dark témákra épülő Dreamessence mind kiváló szerzemények, de ezekben is a lebegősebb és/vagy csilingelős témák sora és az EP óta beszállt Castro (ex-Land of Charon, A Kert) vibráló dobolásaviszi a prímet. Meg Padre éneke, ami olyan, akár a legtisztább egű csillagos éj egy, a világ zajától távoli hegytetőn. Egyedül a Tribulation & Rapture-benbukkannak fel metalosabb témák, zakatoló, kétlábgépes dob, Neph-es hörgés.

Remélem még sokáig követhetjük figyelemmel az Autumn Twilight fejlődését, egyre újabb felfedezésekhez és tapasztalatokhoz vezető útját, melynek jelen állomásán olyan üzeneteket közvetítenek a Világmindenségből, olyan szépeket is, amikre egy dark bandától  talán nem is számítanál, de épp emiatt tűnnek hitelesebbnek.

Az album letölthető a honlapról: www.autumntwilight.hu 

U.N.

Pont: 10/9

Kronos Mortus

AUTUMN TWILIGHT-Sequel 2010 Szerzői kiadás

A Csekk „Tomo” Tamás (basszusgitár), Farkas „Castro” János (dob), Kiss „Padre” Péter (gitár, ének) és Mándli „Tevi” István (gitár) felállású zenekar idén tíz éve hogy létezik. Számtalan fellépés van a hátuk mögött, és persze a zenékben sem szűkölködtek: az elmúlt pár évben megjelent néhány lemezük és emellett jó pár válogatáslemezen is megjelentek a dalaik. A főként a ’80-as évek dark/gothic stílusát magáénak valló zenekar új lemeze a napokban látott napvilágot, hát nézzük, mit tartogat nekünk!

Az első dal a Believe In Faith címet viseli. Enyhe pszichedelia itatja át a nyitó dallamokat, tipikus ’80-as évekbeli érzésvilággal – a képek sorra bukkannak fel a meghatározó jellegű gitártémákon. A ritmusszekció is alaposan megmutatja magát, kőkemény, határozott alapokon fut végig a szerkezet, amelyre a karcos, karakteres hangok épülnek. A témák szinte egy-egy virágként nyílnak meg lassan, majd könnyedén állnak össze egyetlen képpé a jól összerakott mozdulatok. A címadó Sequel a következő a sorban: keményebb hangon indít, pörgős dobütemekkel, enyhe kiábrándultság érzetével, amit azután egy másik, felemelő hangulat vált fel. A refrén kellemesen olvad bele a szárazabb alapokba, kiemelkedik közüle és feldobja a számot. A vonalvezetés jó, erőteljes hangok dominálnak itt is, dinamikus, lendületes az egész.
Az Alcyone egy megtorpant világ kitárulkozása, a lassabb témavezetésnek köszönhetően elgondolkodtató, ugyanakkor bársonyosan melankolikus érzések bontakoznak itt, finom gitártémákon, kidolgozott, erőteljes alapokra épülve; az ének pedig egyenesen megkoronázza ezt a felbukkanó képet. Köztes állapot ez, némi lebegős gitárkiállással, mozgásban lévő vibrálással, ami elszakít a földtől és atmoszférát teremt mindezek összességéből. Könnyed kis darab, szombat délutáni autózás, ki nem fogyó aszfaltúttal a kocsi kerekei alól…A Dreamesence ezt a színes vonalat folytatja, megkapó témavilága, kellemes árnyalatai vannak a zenei összképnek – finom ecsetvonásokkal van megfestve az egész hangulat a váz hófehér vásznára, és ahogyan halad a dal előre, úgy rakódik egymás után fel az újabb és újabb réteg, amely egyre teltebbé teszi a kifejezést. Könnyed darab ez is, könnyen befogadható, élvezetes munka gyümölcse. Érződik a kidolgozottság a kompozíción, nincs összecsapva, és nincsenek felesleges hangok. A Hopes And Doubts laza szerkezete óvatos hangokkal úszik be, hogy szép lassan kitöltse a teret, amelyet magának alkotott. A kissé fájdalmas mementó, a hitetlenség rabjainak, a kételkedőknek nyílik meg igazán: nincs itt másról szó, mint a penge élén való táncról, a remények és kételyek idején. Nem érteni a történéseket, annyi mint megérteni azt…Van itt ugyan egy rész, amikor karcosabbra vált a gitár, a kontraszt így jól ki is jönne, de kissé ellaposodott ez az egy rész valamiért – talán erőteljesebb hangokkal kellett volna aláfesteni az egészet. Ettől függetlenül megfogja az embert és magával sodorja így is az ár. Az Evestrum ébredése ismét más képeket hoz elénk: a hangulati vonal követi az eddig megszokottat, de természetesen ebben az esetben sem beszélhetünk szabvány klisékről. A ’80-as évek hatása (The Sisters Of Mercy, The Mission, Fields Of The Nephilim, stb) hatása érződik ezen a dalon is, de nincs benne semmi, amire azt mondhatnánk: ez bizony plágium. A hangszerek remekül szólalnak meg, a keverési arányok itt is jók, minden hang jó helyen bukkan fel, jól jön át, érezhetőek az árnyalatnyi különbségek, és ezeknek fontossága. Bizony jó helyen kapirgál a zenekarJ A Flow egységes pillanatként tűnik el a mérhetetlen időben, ugyanakkor egyetlen pillanatra mindent leállít és magában hordoz minden átadhatót. Könnyű, lágy dallamok alatt finom ritmusjáték, a rövid kis instrumentális dal elvarázsol és máris továbblép egy következő végtelen pillanatba, ami még el sem kezdődött, máris véget ért… Az Ananda szinte egyenes folytatása az előző track érzelmi világának: az atmoszférája ugyanolyan különlegesen csábító, magával ragadó. Finom témákon suhan a szerkezet, az ének szinte drámai hangot vesz, fájdalom és illúzió kapcsolódik benne, jó az, ahogy Péter kifejezi magát, ahogyan bánik a hangszálaival. A lebegés örvénye kiteljesedik, lazán kezelt ritmusok, óvatos részek váltakoznak, fokozzák a hangulatot és ébrednek tisztán. Gyönyörű. A The Pain Of Oblivion egy napsütötte délután képe, ami felvillanó szabadságvágyainkat ébreszti fel – ki a falak közül, megfogni az élet lényegét. Útkeresés és úton járás egyszerre: karcos hangok robbannak a fény felé, érintések szabadulnak el, test test ellni játszmája ez. A zenei szerkezet bővelkedik a jó megoldásokban, katarzisban és tiszta eszméletvesztésben egyaránt. A dob lüktetése, a basszusgitár dobbanásai, a gitárok fékeveszett hangjai sodornak egyre tovább… A Tribulation And Rapture egy erős dal a korongon, kissé olyan, mintha a The Nephilim-et hallgatnám, persze ez nem olyan metalos, inkább valahol a gothic rock súlyosabb ütemvilágában helyezkedik el. Jól táncolható darab, koncerten is biztos nagyot üt! A dallamok itt sem hiányoznak, a kőkemény alapok felett valóságos száguldás veszi kezdetét a jövő felé, kétségbeesett kapaszkodás, és egyben a dühöngő lélek akaratának érvényesülése fejeződik itt ki. Lángok, amik foglyul ejtenek…A korong záró dala az Amen. Ez is egy dinamikus ösztönszám, hogy így nevezzem hirtelen. Ösztönszám, mert érezhetően van benne némi belső feszültség, komikus tragédia a viaskodásban, ezernyi viharfelhő súlya. Egyszerű felépítéssel találkozhatunk, viszont nem is kell túlbonyolítani mindent ahhoz, hogy jó dal szülessen belőle. Érezhető a maximális odafigyelés a kompozíción belül, remek hangokkal operálnak a fiúk, és a lemezt is korrektül zárja ez az utolsó track.
Összességében egy nagyon jó korongot vehet kezébe a rajongó: aki szereti a ’80-as évek hangulatát, vagy csak simán kíváncsi az egyik ebben legjobb magyar banda új anyagára, az látogassa meg a weboldalukat (www.autumntwilight.hu).

ASH

Pont: 10/8